Ha húsvét, akkor tojásfestés, Kedves Olvasók!

Húsvét nagyszombatjának egyik legfőbb tevékenysége a piros tojások előállítása. A technika előrehaladtával a piros szín mellett mások is megjelentek, amik annyira voltak természetestől, mint ide Vitnyéd. Nade nem is ez a lényeg. Mivel évente átlagosan csak egyszer van húsvét, ezért a tojásfesték sem olyan áru, amiből több millió tonnát lehet eladni évente. Így aki egyszer bevásárolt belőle, az bizony hosszú évekig nyögi az extrém színek látványát legalább annyira, mint a tojások megszínezésének fáradtságos munkáját, ami időnként bizony sok bosszúságot okoz.

Előkerült tehát a szekrény mélyéről az 1987-ben a megboldogult NDK-ban előállított tojásfesték. A használati útmutatót követve aztán a végeredménynél meg csodálkozunk, hogy a színek haloványak... Hja kérem, a szocializmus fénye is megkopott idővel, nemhogy a szocialista ipar által előállított festék hatása. Így hát nézegetjük a kopottas színes tojásokat, miközben tudjuk, hogy a szekrényben lévő készlet még legalább 10 évre kitart...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Itt az ősz, kisebb (nagyobb) nyári szünetek után ismét frissül a Szocósblog, mert a látszat ellenére nem töltöttük tétlenkedve az átlagosnál kissé csapadékosabb nyarat.

Arról, hogy a szocializmus épül-e, nem tudok nyilatkozni, de hogy továbbra sem bontják, az számunkra örömteli hír:-)

Így esett, hogy Rákoshegyen a Baross utcában találtunk egy olyan postát, amely hűen idézi az ötvenes évek hangulatát, legalábbis megjelenésében, legalábbis reméljük, hogy csak abban... Az intézmény egy karakteres sztálinbarokk keretet kapott az egyszerű kocka emeletes családi ház aljába ékelődve. A háromosztatú utcafronti megjelenést jól tagolja a két stilizált jelenet: a bal oldalin a levélszekrénytől a kézbesítésig kiísérhetjük nyomon egyetlen pillantással a levél útját, persze tudjuk, hogy ha a valós időviszonyokat vennénk alapul, akkor a faragvány legalább Soprontól Záhonyig tartana. A munkásőrnek kinéző levelespostástól a traktorista anyukáig négy lépésben el is jut a levél, éljen a szocialista posta még sokáig!

A jobb oldali idillikus képen egy kézbesítő brigád jelenik meg, a hat munkásőrből kettő nőnek van öltözve. A jobb oldali két figura valószínűleg rendszerellenség, belülről rothasztja a rendszert, mert épp azt beszélik meg, mikor és hogyan dobják a két köteg újságpapírt a 18-as villamos elé, hogy aztán jól összefirkálhassák azt "Éljen május 1." graffitivel. Éberen figyeli őket a 2. számú nő, akit viszont a mögötte álló kölyökképű épp ledönteni készül a lábáról. Az élen haladó élmunkás pedig Szabad Népet olvas, míg a mögötte álló nőalak kedélyesen megveregeti a vállát, hogy "ugyanmár Pistám, te elhiszed, amit ezek írnak?".

Óvjuk, védjük a természet értékeit is, de azért egy ilyen szép állapotban fennmaradt szocós posta is megérdemli, hogy legalább egy "Műemlék" táblát kapjon!

Lelkes olvasónk tovább fűzte a fogmosós témát, és mivel elkötelezett hívei vagyunk az Önök egészségének, meg is osztjuk az alábbi gyöngyszemet:

Olvasói levél érkezett! Íme:

Tisztelt Szocósblog Szerkesztősége!

 

Mosnak Önök fogat? Tették ezt már 20 éve is?

Akkor bizonyára szükségük lehetett egy jó fogmosópohár mellett egy falra szerelhető tartókonzolra is.

Válasszák a keletnémet népi tulajdonban lévő cég termékeit! Formatervezett, praktikus tartó, a pohár aljára ragasztandó síklemezzel, valamint egy szappanba nyomható fém tartóval.

Áremelkedés, színvilág-váltás már akkoriban is ismert fogalom volt, ezzel együtt 11,40-ről felment az ára 13,60 ra!

Érthetetlen, hogy a sok mai távol-keleti gagyi helyett miért nem kapható ilyen elegánsan egyszerű készlet.

 

További munkájukhoz kívánva sok sikert maradok üdvözlettel,

Péter Budapestről

Mit is tehetnénk hozzá ehhez: "Mosd a fogad és az ínyed, ezzel is a békét véded!"

Nos, nem kellett sokat várni a folytatáshoz, előzékenyen egy országos napilap is foglalkozott a témával. Mármint a múlt rendszerből ránk maradt utcanevekkel.

A Makarenkó utcát - most már elárulhatom - manapság Horánszky utcának hívják. De tényleg van még pár Engels, Marx, Vörös Csillag stb.  utca, hivatalosan is.

Az alábbi, 2008. április 16-án a Népszabadságban megjelent cikket itt lehet, sőt, kell elolvasni.

Tatabánya, mint az ország egyik (egykori) legjelentősebb bányászvárosa nagyrészt a múlt rendszerben épült ki Felsőgalla, Alsógalla, és Bánhida összevonásával. Ahogy a város körül folyt a bányászat, a település központja folyamatosan vándorolt, amihez persze hozzájárult az is, hogy alaposan alábányászták a fél várost, így rengeteg utcát egyszerűen le kellett bontani. Számos ilyen fantomutcát lehet még látni mind a mai napig, ahol az aszfalt, meg a kapubejáróhoz vezető kis bekötés megvan, de a házaknak már hűlt helye. Nade nem is erről akarunk most beszélni, mert ez egy másik dolog, hanem rengeteg szocós zárvány maradt ebben a városban is, és elég pár órát eltölteni, máris horogra akad egy-két érdekesség.

Itt van mindjárt ez a szép kis zománctábla, amely a városi tanács végrehajtó bizottságának körzeti orvosi rendelőjét jelzi. Persze már rég nem itt van, de a tábla maradt, mert hát miért is kéne leszedni, jó az úgy. A tábla a házat díszíti, mindegy, mi van rajta...

Aztán itt van ez a szép Malév-reklám a 80-as évekből, nyilván a tatabányai autóbuszállomáson rengeteg potenciális Malév-utas fordult elő akkoriban, hátha valaki Leningrádba utazott volna szívesen repülőn...

Remélem lesz még alkalmam sétát tenni Tatabányán, mert úgy érzem, ez még csak a kezdet...:-)

A MÁV Utasellátó Vállalat, vagy ahogy rendszerváltás után nevezték, a MÁV Utasellátó Rt. végnapjait éli, végelszámolás alatt áll. A vasúti mozgó büfékocsik (kocsmák), az állomási restik üzemeltetője lehúzza a rolót. Az egykor szebb napokat látott utaskiszolgálás ezzel együtt hanyatlik, a színvonal megmaradt 1986-ban, az árak persze 2007-esek. A restiket, büféket, büfékocsikat magánvállalkozók veszik át és üzemeltetik, azonban a mai napig az Utasellátó égisze alatt...

Ennek megfelelően mindenhol az Utasellátó szárnyakat szimbolizáló jelvényébe botlunk, amely kifejezi a vasúttal a szárnyaskerékkel való egységet is. Naná, hogy Gyékényesen is vannak ilyen táblák, sőt, kapásból két jelentősebb fogást is sikerült eszközölni:

Ez itten a resti kapuzata melletti két tábla, hát nanáhogy be kell menni, leszek a vendégük örömmel, náluk fogok étkezni Debrecenit, kommunista hamburgert (csalamádéval!) és piskótatekercset! Persze ma már egyik se kapható, csak csipsz, meg ropi, meg sovány szendvics... Nézzük az itallapot: ez már derítőbb, van sör, meg bor, meg kávé, bár a bort sajna már nem a pultba mélyített alumínium tartályból merőkanalazzák, de a kávé még a klasszik eszpresszógépen készül. Az ízléses stilizált kajaformák azért dobnak egyet a feliraton, lássuk be, ez remekmű.

Kicsit odébb egy  peronra néző kiadóablak, rég lehúzott rolóval, a fényreklám-felirat törmelékéből azonban látszik, hogy bizony ez is az ittasellátó egysége volt, nyilván a jó csatlakozások miatt épp csak leszaladó utasok kedvéért (első helyen a dohányt említve).

És végül az ország másik vége: egy igazi unikum Ohat-Pusztakócs állomásáról. Ohat-Pusztakócs a Füzesabony-Debrecen vonal elágazóállomása, innen indul egy vicinális Polgár-Tiszalök felé. A helyről azt kell tudni, hogy gyakorlatilag semmi nincs a környéken, az állomáson kívül. Ennek ellenére - vagy épp ezért - erre esett a választás, a vezetőség döntött, az Utasellátó 259. számú üzemét ide kellett felépíteni. Hogy mit gyártottak itt, azt ma már nehéz lenne kinyomozni. Elképzelhető, hogy itt szerelték össze a kommunista hamburgereket, vagy debrecenit töltöttek az épület melletti teraszon... Rendkívül előnyös földrajzi helyzete is nyilván telepítő tényezőként hatott... Igaz lehet-e vagy sem, tény, hogy a tábla ott virít Ohat-Pusztakócs állomásának falán...

Budapesten járunk, este van. Az utca 13-as számánál az első képen látható zománcozott tábla jelzi, hogy a háztömbfelügyelő ( micsoda? ) nem itt, hanem a Makarenkó utca 23. szám alatt lakozik. Vajon milyen lesz? Frottír köpenyben fogad? OTI-keretes szemüvege lesz? Barkóval? Hátrasimított frizurával? Kihívja a lefüggönyzött fekete autót...?

Kapuzárás után csengetni kell, hú, megjegyezzük. Jó, megyünk tovább. Az utca 19-es számánál hasonló tábla fogad, de ez a háztömbfelügyelői irodát jelzi a Makarenkó utca 23. szám alatt. Közeledünk a misztikus háztömbfelügyelőhöz. Elbizonytalanodunk. Most akkor ott lesz a háztömbfelügyelő, vagy csak az irodája? És kapuzárás után hová csengessünk be a 23. szám alatt? Lapsánszki nénihez a félemeleten? És mikor van kapuzárás? És vajon ott lesz a háztömbfelügyelő? Nade különben is, már rég nincs félfogadási idő, meg mi még egészben vagyunk... Ajaj, ajaj...

Egyáltalán. Merre van a Makarenkó utca???

(A helyes megfejtők között két olyan makarenkói pofont osztunk ki, hogy megemlegetik:-))

Örökzöld téma. Ezért is muszáj volt beszámozni.

Nem fogunk vitatkozni azon, hogy ki mennyire tekinti a történelem ezen eseményeit felszabadulásnak, és ki felszabadúlásnak. A lényeg: a képen is látható módon ott virít az utcatáblán, nem is akármilyen környezetben.

Az alábbi útbaigazítást segítő táblák Szalkszentmártonban találhatók, ez egy kis falu az egykori Kunszentmiklós-Tass - Dunapataj vasútvonalon, közérthetőbben a falu kb. Dunaújvárossal szemben van, a túlparton. A fénykép a 2005. szeptember 24-i állapotot örökíti meg, miszerint egymással kereszteződik a Felszabadulás utca, az Alkotmány utca, és a Hársfa utca, ez utóbbi végülis mindegy. Hihetelen érzékkel lettek összeválogatva az utcanevek, kissé antagonisztikus ellentétpárt alkotva.

Külön üt még egyet az utcanév mellett található, eligazodást segítő kis nyilacska, amely cseppet sem epés gúnyunkkal úgy magyarázható, hogy miközben az Alkotmány sucks*, a Hársfa meg rulez*, a Felszabadulás az élet minden területén érvényesül... Itt jegyezném meg, hogy az ország nagy részén a rendszerváltás hajnalán sietve igyekeztek minden Felszab kezdetű utcanévtől megszabadulni. Vidéken ez nem annyira jellemző, sőt, lásd a mellékelt ábrát. Ságvári Endréről is számos utca emlékezik meg a mai napig, úgyhogy biztosan lesz még róla szó. És Felszab is van még pár, azt hiszem... Amúgy teljesen megértem őket: több száz embernek kell új személyit meg mindenféle papírt csinálnia, földhivatal, cégbíróság, közüzemeknél mind-mind bürokratikus gond az átnevezés. Jó az úgy, ahogy van, ha senkit se zavar. Ezek szerint itt senkit...:-)

A *-gal jelölt szavaktól pedig eztán ígérjük, tartózkodni fogunk:-)

A nagysikerű Budapest retró sorozat folytatásaként nemrég megjelent a Balaton retró című film, melyben a gyerekkorunk nyarainak állandó színhelyét, a magyar tengert, a Balatont mutatja be. Budapesti társához hasonlóan, itt is a 60-as, 70-es évek dokumentumfilmjeiből, hiradóiból válogatott össze jó izléssel mintegy másfél órányi anyagot Papp Gábor Zsigmond rendező. Nyár, vakáció, lángos, gumimatrac, szot üdülő, víkendház, építőtábor. Minden retró rajongónak kötelező! Jelenleg 2000 Ft körül kapható, de várhatóan megy lejjebb is majd az ára.

A KÉV Metro Vállalat a korszak egyik legjelentősebb vállalata, számos mélyépítési műtárgy kivitelezője. Nevéhez köthető többek között a 2-es és a 3-as metró megépítése is. A rendszerváltást követően Kft-vé alakult, és annak rendje és módja szerint felszámolás alá került. Hogy megvan-e még, vagy megszűnt, nincsenek információim, mindenesetre az alábbi tábla valószínűleg nem a cég utolsó korszkának telephelyét jelöli. Budapest egyik feltörekvő utcájában, a Ráday utcában található a cégér, nem messze a Kálvin tértől, bal oldalon egy foghíjtelek kapujában. A telken földszintes kis házak vannak, és egy parkoló.

Ami viszont e tábla kuriózuma: a telefonszám, és a telex. Budapesten 1989. szeptember 2-től hétjegyűek a telefonszámok...:-)

Kezdjük mindjárt a végén. Január 26-án találtam az alábbi táblát Gyékényes vasútállomásán. Jól láthatóan az ezeréves táblán lévő Kádár-címert egy éppen megfelelő méretű zöld fóliával ártalmatlanították. A fólia színét ugyan nem sikerült a háttérhez igazítani, de az adott vészhelyzetben nyilván nem jutott idő tovább keresgélni. A fólia alól azért a dombor-kivitelű címer átsejlik, hogy tudja az arra járó, mit is takar el...

Hogy a tábla melletti ajtó mögött valóban létezik-e még az OTP kifizetőhelye, azt nem sikerült megtudnom szombaton estefelé, de a tábla büszkén hirdeti továbbra is, és szívünket már ez megdobogtatja:-) Külön unikum a tábla jobb felső sarkába elhelyezett - szintén sok éves - OTP embléma.

Nyájas Olvasó!

Nem kell megijedni, nem holmi kispolgári Kádár-nosztalgiáról lesz szó. Sőt, még politikáról sem. Csupán arról, hogy ha felemeljük a tekintetünket a talajról (ami nem könnyű a kutyaürülékek kerülgetése közben), akkor számos olyan régi táblát, hirdetést, apróságot lelünk szerte a városban és az országban, amelyek jelentése, jelentősége a múlt rendszerhez kötődik. Tekintve, hogy 18 éve megtörtént a rendszerváltás, elég érdekes látványt nyújt, hogy számos helyen a mai napig virítanak az ilyen-olyan szövetkezetek cégtáblái, a Felszabadulás utcák és a különféle élüzemek. Kifinomult figyelmünket a táblák mellett aztán olyan apró dolgok is felkeltik, amelyeket a trolin ülve fedezhetünk fel (szoffita izzós világítás például), vagy a 7-es gyors buszon egy több, mint 20 éves ráncajtós Ikarus autóbusz.

Fedezzük fel a letűnt idők élő tanúit, és néhány értékelő mondatban fejtsük ki, miért is álltunk meg egy pillanatra előttük.

Szocósblog - avagy az "élő" szocializmus.